Egy a Pathogensben nemrég megjelent tanulmányban most a kutatók a 2019-es koronavírus-betegség (COVID-19) elleni vakcinák biztonságosságát vizsgálták egészséges emberek és autoimmun- vagy szívproblémákkal küzdő betegek esetében. A News Medical összefoglalója szerint súlyos szövődményei lehetnek a fertőzésnek, illetve az oltásnak bizonyos alapbetegségek esetén.
A koronavírus világjárvány elleni küzdelem nem ért véget. A egészségügyi szakemberek és kutatók világszerte folytatják a gyógyító és elemző munkát, hogy jobban megérthessük a betegséget. Az egyik fontos kutatási terület az egyes vakcinák hatása a szervezetre. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján ma is több mint 300 vakcina van különböző preklinikai és klinikai fejlesztési fázisban. Kutatások szerint a jelenleg legnagyobb fenyegetést jelentő omicron variánssal szemben még a negyedik adag vakcina beadása után is csökkent a hatékonyság (ettől függetlenül a semminél mégiscsak több védelmet jelent). Ami viszont megfontolandó, hogy egyes esetekben gyulladásos kardiomiopátia, trombózis, neurológiai problémák és egyéb ritka állapotok alakulnak ki a COVID-19 oltást követően, ezek gyakorisága pedig emelkedik az emlékeztető oltás beadását követően. Mivel egyes alapbetegségeknél jóval gyakoribb az ilyen megbetegedés, egy friss tanulmány kifejezetten az autoimmunbetegséggel és szívproblémákkal küzdők esetén vizsgálta a koronavírus vakcinák biztonságosságat.
A klinikai vizsgálatok szerint a covid elleni védőoltást követően az autoimmunitás tünetei fokozódtak. Egy metaanalízis koronavírus vakcina első adagja után neurológiaitünetekről számolt be néhány betegalcsoportban, és azt is megállapította, hogy ezeknek az eseményeknek több mint fele olyan egyéneknél fordult elő, akiknek a kórtörténetben autoimmunitás szerepel. Az mRNS és az úgynevezett vektorvakcinák esetében is arról számoltak be, hogy sclerosis multiplex-szerű epizódokat váltanak ki.
Egy másik tanulmány ugyancsak kellemetlen tünetekről számolt be a Pfizer/AstraZeneca által gyártott vakcina beadását követően sclerosis multiplex-betegeknél. Egy kutatócsoport megfigyelte a rheumatoid arthritis - mely egy olyan szisztémás autoimmun kórkép, amelyre elsősorban az ízületek gyulladásos elváltozásai jellemzőek - fellángolását 12 órával a második oltás után egy 55 éves betegnél, egy másik vizsgált betegcsoport pedig az oltást követő négy héten belül észlelte a rheumatoid arthritis kiújulását.
Szívizomgyulladás és szívburokgyulladás kockázata covid-fertőzés, vagy -oltást követően
A koronavírus vakcinák megjelenését követően a miokarditisz és perikarditisz előfordulásának növekedését tapasztalták a kutatók. 33,3 ezerből 1 ember volt érintett. Eközben egy izraeli tanulmány nem talált bizonyítékot arra, hogy az oltatlanok körében nőtt volna a szívizonygulladás vagy szívburokgyulladás kockázata, amely ellentmond a tanulmánynak, amely a covidfertőzéssel kórházba került betegeket vizsgálta. Ugyanakkor egy olasz tanulmány miocarditisz és perikarditisz gyakoribb előfordulását mutatta ki beoltott fiatalok között - 100 ezer betegre 12 eset jutott.
Az Egyesült Államokból pedig az emlékeztető oltással összefüggésben mutattak ki magasabb szívizonygulladás/szívburokgyulladás előfordulást. Az eddigi tanulmányok így elsősorban arra nyújtanak bizonyítékot, hogy a miokarditisz és perikarditisz előfordulása nem alacsonyabb az oltatlan fertőzésen átesettek körében.
Biztonságos-e a covid elleni vakcina szívizomgyulladás vagy autoimmun betegség esetén?
Egy friss tanulmány kimutatta, hogy a koronavírus elleni oltást követően a vér troponin T-szintje megemelkedett minden szisztémás lupus erythematosus - röviden lupus - betegséggel élő alany esetén. A lupus egyfajta autoimmun betegség, a troponin T megnövekedett szintje pedig szívkárosodásra utal. Igaz, hogy idővel csökkent a biomarkerek szintje a vérben, azonban a tanulmány eredményei fokozott óvatosságra adnak okot, amennyiben a kórtörténetben szívizomgyulladás szerepel.
Azt is kiemelték, hogy a vizsgált lupusos betegek közel fele immunszuppresszánsokat és immunmodulátorokat használt az oltás idején, ez a körülmény pedig befolyásolhatta az mRNS-oltásokra adott gyulladásos választ. A szisztémás lupus erythematosus betegséggel élőknél alapvetően alacsonyabb antitestválasz alakul ki, mint az egészséges betegeknél a SARS-CoV-2 vakcináció után, még immunszuppresszánsok nélkül is.
A szisztémás lupus erythematosus betegség aktivitásának mérésére többféle indexszámot alkalmaznak - az egyik ezek közül a BILAG-index (British Isles Lupus Assessment Group). A tanulmányok szerint a BILAG-index jelentősen emelkedett a lupusos betegek körében, miután megkapták a koronavírus elleni oltást. Bár terápiaváltásra egyetlen betegnek sem volt szüksége, a kutatók az autoimmun betegek rendszeres megfigyelését javasolták és a BILAG-index növekedésére való tekintettel a javaslatuk szerint felül kell vizsgálni a védőoltások folyamatos beadásának kockázat/haszon arányát. Tekintettel a szívkárosodás kockázatára az oltás következtében autoimmun betegek esetében, és arra - ami a korábban részletezett vizsgálati eredményekből kiderült -, hogy a COVID-19 által kiváltott szívizomgyulladás nem gyakoribb és kockázatosabb, mint a vakcina által kiváltott szívizomgyulladás.
Összegezve, a különböző tanulmányok alapján egyes beteg esetében érdemes megfontolni a vakcinázás kockázatát - mint a szívbetegséggel, autoimmun betegséggel élőknél. Mivel a legújabb típusú vakcinák hosszú távú hatásai még tisztázatlanok az ilyen betegséggel élők körében, megfontolandó lehet a kutatók megállapítása szerint hagyományos vakcinákat kifejleszteni a veszélyeztett csoportok számára.
Egészséges páciensek számára viszont a vakcinázás jelen tudásunk szerint nem hordoz nagyobb kockázatot, mint a fertőzés - ugyanakkor csökkenti a fertőzés súlyos lefolyásának, illetve a kórházba kerülés esélyét!
